Kedves Feleim!
Talán még van, aki emlékszik erre a fogalomra: teljesítmény volumen korlát.
Ez volt az a nagyszerű találmány, ami a szakellátások várólistáit megalapozta, a szoc-lib kormány hozta el nekünk, és a drága Fidesz kormány (minden ígérete ellenére) nemhogy megszüntette volna, hanem egyre szélesebb körben továbbra is rákényszeríti az ellátó intézményekre. Mert ugye ők az emberekért élnek, csakis értünk dobban a szívük!
Az, hogy a szakellátások átlagos várólistája bő egy hónapos késedelmet jelent a beteg számára, az tulajdonképpen jó a betegnek! Hiszen, ha az akut problémája elmúlik időközben a szakellátás nélkül is, akkor megspóroltak ezzel a volumenkorlátosvárólistával mindenkinek egy csomó pénzt, ha meg nem, akkor meg sokkal többe fog kerülni mindenkinek (a betegnek, és az adófizetőknek is) a késedelmes ellátás - viszont az ellátó intézmény sokkal jobban jár, és sokkal drágább gyógyszereket támogathat így a gyógyszer kassza is... Mivel a várólista hossza, az előjegyzési idő gyakorlatilag állandó, folyamatosan 3-4 hét, így gazdasági-finanszírozási előnye sincs, tehát tökéletesen értelmetlen, a várólista vezetése kizárólag a dolgozók munkaterheit, a betegek költségét növeli
Zseniális húzással a kisarcolt járulékokat adóvá nevezték át, tehát a következő lépésben már simán megszüntethető a képmutató, álságos "ingyenes" egészségügyi ellátás is.
Ne menjünk bele - sajnos nincs sok értelme, de ma olyan mértékű embertelenséggel és agyatlan, rosszindulatú bürokratizmussal találkoztam, ami kiverte a biztosítékot nálam.
Sajnos a házi gyermekorvosunk szükségét látta, hogy fiam további kezelését vérvizsgálati eredményre alapozva folytassa. Tekintettel alig 1 éves fiam állapotára, SÜRGŐSSÉGI vizsgálatkérő lappal indított útnak bennünket: ma(tegnap) reggel a lehető legminimálisabb étkeztetéssel jelentkezzünk a laborban vérvételre! A helyszínen vált világossá számomra, hogy már a labor vizsgálat is volumenkorlátos: itt is bő 3-4 hét a várakozási idő - a nem sürgősségi vizsgálatok esetén. A "recepciós-ablakos" "ügyfél orientált" egészségügyi dolgozó nemes egyszerűséggel kiállított bennünket a sorból: a "Sürgősségi" vizsgálatokhoz a vért csak az előjegyzett - várólistás betegek után veszik le. Nem szempont számára, hogy a gyerek a beadott lázcsillapító ellenére is lázas, hogy egy évesen kevéssé képes felfogni, hogy nem ehet, és a betegek tömegében sem túl szerencsés a felülfertőzés veszélyeinek kitenni. Konkrétan fel volt háborodva, amiért nem vettük tudomásul azonnal az elutasítást!
Vártunk hát - mi mást tehettünk volna...
Várakozás közben sétálgattam - karomban a gyerekkel - és volt alkalmam néhány szomorú felfedezést tenni a pár éve sok-sok millióból felújított intézményben. A bejáratnál kiszáradt, ember magasságú, levél nélküli növény torzó fogadja a belépőt. Nagyon feldobja mind a folyosó, mind a rápillantó gyógyulni vágyó emberek hangulatát.
A folyosón elhelyezett fogasok hűségesen őrzik a felújítás emlékét: tégla-, és vakolat pora áll a műanyag akasztók pókhálós tetején.
A folyosó csempéin - így tél végén - még tökéletes háborítatlanságban díszelegnek a légy piszkok.
A mosdóban gyomorforgató bűz: a takarítás helyett szétlocsolt Hypo szaga keveredik az áporodott húgyszaggal. Energia takarékosság gyanánt (vagy hogy ez a gázfelhő be ne robbanjon?!) kultúráltan, a hely adottságait kihasználva, ragtapasszal van használaton kívül helyezve a villanykapcsoló. (Nem volt kedvem a szükségesnél tovább időzni a helységben, úgyhogy csak remélni tudom, nem valami sérülést részesítettek imígyen szakszerű elsősegélyben a villamos berendezésen...) Sötétben a takarító és a beteg szemét is kevésbbé zavarja a mocsok - a maró Hypo gőzöktöl amúgy is ömlik a könnye minden betévedőnek. Szerencsére kifelé menet már gyorsan lehet haladni, csak 3 dolog hiányzik az alapvető higiénia feltételeiből a kézmosónál:
- meleg víz
- bármiféle kézmosó szer
- kéztörlő/szárító alkalmatosság
Szerencsére tükör sincs, úgyhogy a balkáni élménytúra okozta sápadtságunkkal sem kell szembesülnünk!
Lehet persze, hogy túlzottak az igényeim, de ez számomra elfogadhatatlan egy egészségügyi intézményben.
Egyszer csak elfogytak a várólistás betegek, megkezdték a "Sürgős" vizsgálatokhoz is levenni a vért. Nemsokára bennünket is szólítottak. Nemsokára: ekkor már 2 órája várakoztunk a lázas gyerekkel. Szólítottak, majd elküldtek: a gyerektől nem tudják biztonsággal levenni a vért. Becsületére legyen mondva a vért vevő dolgozónak, hogy beismerte korlátait, és nem kínozta feleslegesen a gyereket.
Hogyan tovább?
Utazzunk el a szomszéd városba (bő 10km), fáradjunk be a kórház gyermek osztályára, ott majd leveszik a vért!
A gyermek osztályon éppen viziten az összes orvos, várnunk kell. Gazdag mimikai előadás kíséretében megtudhatjuk, hogy nem is csodálkoznak, hogy a "csongrádiak" nem tudnak levenni egy mintát! Menjünk a váróba, ami tulajdonképpen a látogató szoba... Szerencse, hogy épp ott voltam, és éppen ráértem! Így ugyanis megkérhettek, hogy a várakozás üres perceit töltsem el hasznosan: menjek át a 2 épülettel távolabbi laborba, és a vizsgálatkérő lappal kérjek kémcsöveket a vérvételhez! Természetesen! Ezen ne múljon,csak haladjon az ügy! Jó tempóban átkocogtam a szakadó esőben a kórházkert megfelelő épületébe. A labor receepciós ablaka mögött senki... Picit közelebb hajolva a szoba belső részében megláttam egy hölgyet, amint elmélyülten tanulmányozott egy bulvár "szaklapot". Diszkréten kopogtam az üvegen: meg se rezzent, fel sem nézett. Egy perc múlva ismét kopogtam - immár határozottabban. Az a pillantás felért egy becsületsértéssel, és egy jó szemű bíró tuti belelátta volna a testi sértés szándékát is! Köszönök, elmondom honnan, miért szalajtottak. Elveszi a vizsgálatkérő lapot, egy árva szó nélkül elmegy. Kisvártatva visszatér, leteszi elém a lapot és 2 kémcsövet, majd szó nélkül visszaül a szaklap elé... A zsákmánnyal vissza a gyermek osztályra, átadom annak, akitől a megbízást kaptam. Bő fél óra múlva (3,5 órával a vesszőfutásunk megkezdése után, 11 órakor) megérkezik a fiatal doktornő, és biztos kézzel, szépen megszúrja a gyereket. A mozdulatlanságot biztosító egyik aszisztens (akitől az eszközbeszerzési megbízást kaptam) ekkor benyögi, hogy nem küldött a labor vérsüllyedéshez kémcsövet. "Akkor most nem lesz vérsüllyedés mérve...!" Mert a házi gyermekorvos biztosan viccből kérte ezt a vizsgálatot is, teljesen felesleges ilyen eredményt elvárni a döntés megalapozásához! Minek?! Nem számít!
A 2 kis kémcső szépen megtelt, kihúzták a tűt a gyerekből, kezdjük megnyugtatni, amikor ismét elém áll a nővérke: "Apuka! Legyen szíves, vigye vissza a mintákat és a vizsgálatkérő lapot a laborba!" Ezzel a kezembe nyomja a cuccot, hátra arc, és már ott sincs. A meghatottságtól szóhoz sem jutottam: kinézték belőlem, hogy szakszerűen tudom kezelni és szállítani a mintát! Tiszteletbeli EÜ dolgozóvá fogadtak! Bódogság!
Az esőben nyargalok vissza a laborba - legalább megtudom, miért maradt le a süllyedéses kémcső! Kopogás az ismerősen üres ablaknál, ismerősen halálos unalom a megjelenő hölgy arcán. Nyújtom a mintát, felteszem a kínos kérdést. A hölgy fa arcal, egy szó nélkül hátat fordít, elviszi a kémcsöveket és a lapot...
A gyerekosztályon hagyott családért mentemben feszegeti agyamat a felháborodás. A bejárat mellett a behordott saras esőlében leparkolva egy hámló festésű kerekes ágy szerű alkalmatosság (jobb érzésű fémhulladék gyűjtő ilyen szétrohadt vasdarabért le se hajolna), ákom-bákom filctollas felirat:"STERIL SZÁLLÍTÓ NE VIDD EL!"
"Az 1997. évi egészségügyi törvény 1999. január 1.-i hatállyal kötelezővé teszi a minőségügyi rendszerek működtetését az egészségügyi intézményekben:
"Minden egészségügyi intézményben biztosítani kell a belső minőségügyi rendszer működését, amelynek célja:
a) a szolgáltatások minőségének folyamatos fejlesztése, a szolgáltatás folyamatainak megismerése és részletes tervezése, ide értve a lehetséges hibák megelőzésének tervezését is,
b) a szolgáltatás során felmerülő hiányosságok időben történő felismerése, a megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtétele és ezek ellenőrzése,
c) a hiányosságok okainak feltárása, az azokból fakadó költségek, károk csökkentése,
d) megfelelés a szakmai és minőségügyi követelményeknek és a saját követelményrendszer fejlesztése."
Kifelé menet, a kapunál levesznek még egy ötszázassal: nem tudtam 15 perc alatt elintézni az ügyet, és a 15 percen felül parkolási díjat kell fizetni!
Sokat fejlődtünk, gratulálok minden illetékesnek!
Az eset a Csongrádi Kistérségi Járóbeteg Szakellátó Intézet (vagy valami hasonló), a Bökényi SZTK-ban kezdődött, és a Szentesi súlyponti Kórházban ért véget.
Remélem, ha véletlenül, valami illetékes olvassa, lesz benne annyi kötelesség érzet, hogy a szükséges ellenőrzéseket, vizsgálatokat kezdeményezi az intézményeknél!
